Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 35 /megfordul/. Most, hogy arca szemközt látszik, feltűnően mefisztószerü/ A modern ordog már régen frakkban jár az eetélyekre. /elégedetten vizsgálja/ Jól van. Látom, a jóságos dokgo* bic&i álarcát már levetetted, ha a szarvakat nem is tetted föl. Kitűnő anélkül is. Igazi órdög vagy. Kedves vagy.- Mit hallottál Kelemen szavaiból? Mindent /elmereng/ A kis Mária vidám léptei rég elhangzottak már. /nyersen/ Ne sajnálkozz mindig önmag don. Gondolj egyszer már Péterre is. Segítenünk kell rajta. /színtelen hangon/ Nem segíthetünk. A férjed. Szeret. Mindent megadott neked, mindig /hallgat/ Ha nem szereted, akkor is... ha hozzámentél... Hábeszeltél, Magad voltál a világban. Apád után ez a kis ház maradt és nagy adósság. Semmihez sem ertettél. Semmit sem értettem. Semmit sem tudtam. Hozzámentem. Rábeszéltél. Hálával tartozol neki. Fizettem, amig birtani. Most már nem birom tovább Mellette élsz, hát légy most vele. Mit tehetek? Nincs már semmim. Sem jóságom, sem örömem, öröm nélkül nem lehe t élni. Sem