Az őszinteség éjszakája; Q 5900

/Magdával el a bal oldâ. i ajtón/ /változás/ VI» jelenet. /А szin változatlan, de már csak ketten ülnek a kandalló mellett, Péter ée Ferenc/ Jó most ez a esend, Olyan régen nem beszélgettem már veled. Nagy idf

je valóban. Sokáig voltatok külföldön. Igen. ivekig. Elköltöttem az egész örökségem, alig maradt valamim. Nem bánom. Atezáguldtunk a világon. Sokáig tetszett ez nekem. M„st már nem? Most már nem /kis csend/ Mária nagyon megváltozott, Falami vad és ideges hangulat uralkodik rajta, /tompán/ Igen. /hirtelen előrehajol, bizalmas mozdulattal Peter karjára teszi a kezet/ Nyugtalan vagy, bizonytalannak erezlek. Téged, aki oly erős voltál, határozott, oly szilárdan álltál két lábáddal a földön, /várakozóan elhallgat/ /nem válaszol/ Egészen más ember lettél. Mi történt veled? /még mindig hallgat/ Bocsáss meg, de néha ugy tűnik nekem, mintha félnél valamitől.