Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 13 Péterx Mária: Joe : Ferenc : Joe : Péter: A szerényseg mindig legszembetűnőbb tulajdonságod volt. Mária: /rámosolyog, de folytatja/ Mint ed es fehernek a mogorva - sötét háttér. Mint pataknak a szomjúság. Mert mit er a patak, ha senki sem hajlik föléje ás senki sem szomjazik rá? Ejha, Mária, te költő lettél. Ittam. Hát akkor kövessük a nemes példát. Hátha... /Péter tölt, isznak/ Neked nem kell félned attól, hogy költővé f válsz. /vidáman/ Attól bizony nem. Nekem nincsen mondanivalóm a világról, nekem eleg élni ezen a gyönyörű földön. Lenni, és érezni ezt. Ez elég. Igen, gondolkodni terhes, főleg pedig veszélyes. Igen, gondolkodni terhes, főleg pedig veszélyes. A veszélyt án is szeretem. Rohanás a kocsival, ket kereken fordulni, balra sziklafal, jobbra szakadék, az agy a másodperc egy századrészére kihagy, a kez megrezdül, verejtekcsepp hull a szembe, - és mindenne к vege. Magda: /lenyűgözve/ Rettenetee ember. Laura: Bolondság. Artúr: Szertelen ifjú erő! Ferenc : Joe : Joe :