Az őszinteség éjszakája; Q 5900

Magda: /hízelegni akar/ 0, az önzetlen lélek! Mária: /gúnyosan/ Mint minden politikus. Laura: /folytatva/ De jött velem. Termeszetesen. Míria: Mert te akartad. Természetesen. Laura: Igen. ьп sohasem fordulok vissza. Magda: /lelkesedik/ "Szilárd, mint kirstálykancsóban a jeg«, Laura: /nem hat rá/ A költaszet nem nekem való. Mária: De az idézet jól idéz téged. Kemény foglalatban színjátszó lélek, iis hideg. Laura: a vérem. De piros, nem fehér. /Madgához/ Hagyon kedves kislány vagy. /Máriához/ Ugye

T most nekem vissza kell adnom a bókokat? Mária: /tréfás ijedtséggel/ Isten őrizz! Hölgyeim, ebból elég. /Magdához/ Inkább elmondom Laura titkát. Magda: Halljuk. Laura: Erre magam is kíváncsi vagyok. Mária: /nagyon drámai, mély hangon/ Laura léikében titkolt tövis. Magda: Ó! Mária: Örök bosszúság. Laura: /megérti/ Hallgass! Mária: /diadalmasan/ A neve! Laura és matematika. Mérnök és Laura, /tréfás meghajlá sal/. Laura, ó Laura, e nev zengő romantika. Magda: /nevet/