Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

ELSŐ FELVONÁS 9 Selibánék nappalija, egy 6 x 10 méteres, hatalmas, kifüthetetlen ho­dály. Balról csigalépcső vezet fel az emeleti műterem-szobába, ahol most Miklós felesége lakik egyedül. Az ebédlőből, a szin jobboldalán, e nyilnak az öregek és a fiuk szobái. A nyikorgó falépcső alatti bemé­lyedésben egy heverő - ezen alszik most a családfő, Selibán József ­közel hozzá srégen a fürdőszoba ajtó, amit nem látunk a lépcső miatt ; balszélen pedig az előszoba ajtó. A hátsó falon széles kétszárnyú üvegajtó vezet a kertre néző terraszra, melynek, ha széthúzzák sötét, egyszinü függönyét, egy ezüstfenyő csúcsát látjuk, távolabb pedig a budai házakat és villalakásokat. Az itt játsaódó jelenetek alatt gyak­ran valami csikorgó hangot hallunk, most is. щ Selibán: /felül a heverőn, felgyújtja az éjjeli lámpát és figyel. Horgas orrá, alacsony, zömök férfi, ősz tüskehaja szigo­rúan mered az ég felé. Arca kemény, égerfából metszett diplomata-arc, ritkán árulja el az érzelmeit. Méltóságtel­jesen, szinte lustán mozog, s ha mozdulatlan, olyan, mint egy bálvány, de tekintete ide-oda fürkész; okosan és rava­szul. Vezetésre termett, és ehhez szokott ember, határo­zottságát akkor is megőrzi, ha éppen nem rendelkezik ve­le, a humora segitségével./ Te vagy, Boris? Ferenc: /lép be/ Én vagyok, apám. Oltsa el a villanyt! /Széthúzza a függönyt; reggeli világosság szűrődik be a félig nyitott ajtószárnyon./

Next

/
Oldalképek
Tartalom