Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 47 Józsa: Selibán: Józsai Selibánné: Selibán: Erz

si: Selibán: Lazarits: Erzsi: Lazarits: Selibán: Lazarits: Selibán: Erzsi: Lazarits: /Wirt és Moravcsik kimennek./ Ennyire elkeseredett valamiért, vagy ilyen értelmetlennek látja, amiben eljárunk? Ez is, az is, fiam, de legfőképpen a harmadik, az, hogy énnekem önmagam előtt már nincs hitelem mint politikusnak. Mert nincs semmi vezetői elgondolásom. De mint közkatona vagy őrmester, mindig szolgálni fogom a pártot. Ez azért mégis más egy kicsit, Józsi bácsi. ..örülök, hogy visszamaradtam. Csókolom, Eléna mama. Kikisérlek, fiú. /kimennek./ András elment a gyógyázerért? El. /később/ Szóval a papa vissza akar vonulni a közszerepléstől. Vissza. És ettől, mint látod, meg is nyugodtam, /lép be/ Jónapot kivánok. Selibánné asszony küldött be, és tanácsolta egyben, hogy inkább itten várjam a doktor urat. Eddig ugyanis a gangon tartózkodtam, /úgy néz rá, mint egy csodabogárra/ Honnan ismeri a bátyámat? Csak a felkelésből ismerem, annakelőtte nem volt szerœ csénk egymáshoz a doktor úcral. /idegesen tekint a lányára, Erzsi egy székre mutat az ajtó mellett/ /leül, majd feláll/ Lazarits Béla. Selibán József. Mindjárt jön a bátyám. Értesülve vagyok róla.