Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 31 tudom, hogy вжя ő engem mindig osztályidegennek fog tekinteni, még akkor is, ha Nobel-dijat kapok. Világosan fogalmaztam? Orbók: Mégis csak te vagy a fiatalabb s neked kell kezdeményezni.. . a békülést. Bojt: Én ebbe már belefáradtam, Lajos bácsi. Egy malmos fia vagyok, ezt le se tagadhatom, s éppen ezért nemszeretem, ha valami jót akarok, hogy csak a gyanakvás, állandóan csak a gyanakvás figyeljen rám. Selibán: Mikor maga meósból diszpécser lett, egyetlen szóval sem tiltakozott maga ellen. Miért veszi rossznéven tőle, ha ezekutám gyanakszik magára... pláne, ha fegyveresekkel kisérteti magát. Bojt: A gyárőrség parancsnokának a helyettese vagyok. De ő azt hiszi rólam, hogy én ezt a rendszert akarom megdönteni. Selibán: Ha nem ezt akarja, akkor mit akar? Bojt: /nevetve/ Nem ezt akarom. És hogy mit, azt maga is jól tudja. Csupán csak átszervezni az üzemet! A vezetés korszerüsitésével, a bürokrácia egyszerüsitésével... a jugoszláv önkormányzati üzemek mintájára. A politika engem csak annyiban érdekel, hogy ne akadályozza a termelést. A politikai megbizhatóság helyére a szakmai megbízhatóságot kell állitani. /Selibán hallgatására/ Ez volt a maga iránya is. Nem ? Különben hogy lehettem volna én diszpécser az ütemben? Selibán: Kostyál hova lett ? Jó lenne, ha ő is itt lenne, mikor a gyár további sorsáról beszélünk. /Bojthoz/ Lehet, hogy maga nem szereti, de nekem ő párttitkárom.