Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 23-25 MÁSODIK FELVONÁS Hatalmas kultur- és tanácskozó terem abban a gyárban, ahol Selibán igazgató. Körben a falak mentén üveges szekrények, tele könyvekkel, felettük korabeli jelszavak, feliratok. A sarokban, ahol Jancsik főpénztáros és Szabó főmérnök sakkozik, egy tisztviselő ül a padlón és egy papirhalmaz

ban kotorász. Az egyik szekrénynek dőlve, szemére húzott sapkával egy lakatos szundikál, elől egy kisasztalnál Hoffmann és Gyertyán áll Selibán mellett, aki eltart magától egy papírlapot és úgy olvassa. Közben ki-bejárnak emberek a teremből - nagyrészt a kolónia munkásai, segédek, művezetők, tanoncok, munkáslányok, sőt gyerekek is. A terem nyugodt, szinte kedélyes ex-lex állapotot tükröz . Munkásasszony: /az ajtóból/ Itt a pénztáros? Jantsik: Megyek! /Szabóhoz/ Addig legalább gondolkozhatsz rajta, hogyan lépsz. Pár lépésen belül matt! A-imegy/ Selibán: /aláírja és átnyújtja a papírlapot Gyertyánnak/ Tessék. Hoffmann: Beleirattad, hogy ajándékba hoztuk?! Ha nem iratod, azt hiszik otthon, hogy pénzért adtuk el. /Kgy gyárimunkás és egy Bence névre hallgató falusi legény jön be, mindkettőjük ruhája lisztes./ Gyárimunkás: Mikor osztjuk szét a lisztet és a krumplit?! Selibán: Beszéljétek meg az übé elnökkel vagy Kostyállal. Gyárimunkás: Orbók nincs sehol, Kostyállal meg semmit sem lehet megbeszélni, annyira meg van sértődve, Bojtra. Rendelkezzék maga.