Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 21 Imre: Selibán: Imre: Selibán: Imre: Selibán: Selibánné: Selibán: Erzsi: Selibánné: Erzsi: Selibánné: Erzsi: Selibánné: Erzsi: /Erzsi és Kati bemennek./ /mosolyogva/ Eddig még csak az égre próbáltam vele, papa. /aki egyre közelebb megy a fiához/ Aha! Hány éves vagy te, fiam? Maga is jól tudja, tizenkilenc! /pofonvágja/ Mire hazajövök, ne legyen itt ez a fegyver! Én se leszek itt, papa! /fölveszi a géppisztolyt a fal mellől/ És remélem, hogy egyszer majd nem fog szégyelni engem. /Hallatszik, amint bevágja maga után az előszoba ajtót./ /homlokon csókolja a feleségét/ Nem tudom, mikor jövök haza, Eléna. Nem ismered te a gyerekeidet, nem ismered te egyiket se, József! /mint aki egyetértésre számitott, meglepődik/ Még elérem az utcán, /kimegy/ /lép be a szobából/ Elmentek, mama? /sóhajtva/ El. Együtt, vagy külön-külön? Együtt. /felsóhajt, aztán bűntudattal/ Mama! Nem tudtuk megállni, felbontottuk.jís nem árt, ha maga is tudja, hogy mi van ebben a levélben. Mutasd! Majd én lefordítom, bár néhány szavát és vonzatát nem értem. /tárgyilagosan forditja/ Szerelmem! Nincsenek éjszakáim és nincsenek naplalaim... csak te vagy. A te hiányod. Hol vagy, merre jársz? Élsz-e? ! Érzem, hogy igen. /magyarézólag/ Az oui az életre vonatkozik.