Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 19 Imref Erzsi: Selibánné: Mi a célod s mit akarsz csinálni, fiam? Ki ellen akarod használni azt a fegyvert, amit a kisszobában elrejtettél az éjjel? /őszintén/ Még nem tudom, mama. De azt tudom, hogy nem akarom, hogy úgy maradjon, ahogy volt. Dehát ki akarja ezt? Azt hiszed, hogy a párt azt akarja, hogy úgy maradjon? Akkor miért történtek a leváltások, mit gondolsz? /Csengetnek, majd kisvártatva egy 25-30 év körüli fiatalasszony lép be. Kosztümje a legmodernebb szabású, külföldi anyag, zöld sapka van a fején, mely szabadon hagyja tömött fekete kontyát. Egzotikus és finom szépség. Viselkedése, ellentétből az eleganciájával, feszélyezett, mégis kedves; idegenes hangsúllyal és hibásan beszél magyarul./ /izgatottan/ A doktor urat keresik. /Selibánnéra mutat/ Ő az édesanyja. Tessék, asszonyom. Nem mutatkozhatom be, asszonyom, és kérem, hogy nézze el most nekem ezt az ille... illetetlenséget. /mosolyogva/ Tudok..asszonyom /zavarba jön/, tudom, hogy a maga gyermekét az én fiam... gyógyitotta meg. /hálásan/ Merci, madame! Merci! Nagyon köszönöm! És... én most segiteni akarok a maga fianak, de nem tudom, hol van, nem tudok sehol a hollétet őneki... most. Selibánné: Mi se tudjuk, /félszeg gesztussal/ Semmit se tudunk róla most. Lelia: Ó ! Semmit? ! És nem fogok idehaza jönni se? Boris: Selibánné: Lelia: Selibánné: Lelia: