Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 17 Kati: Jobb lesz, ha eltűnsz addig, estére a haragja is elpárolog. Imre: ' Nem tűnök el. Selibánné: El is várom tőled, nem is lennél a fiam. Kati: Azt a&arja, hogy folytassa a papával? Nem lesz jó vége, ahogy én a papa... Selibánné: Te most hallgass! Kati : /sértetten félrevonulnék Imre: /a sógornője után, aztán a nővérére tekint/ Szépen vélekedtek ti énrólam, a mama kivételével. Kiváncsi vagyok, hogy miért tartjátok olyan szégyelnivalónak a magatartásomat? Erzsi: Miért?! Mert nem tudom, hogy mi bajod lehet neked evvel a rendszerrel... miután a bátyádat rehabilitálták, és a dolgok is szépen kezdtek rendbejönni, /idegesen/ Dehát nem folytatom, mert nem először mondtuk el ezt nektek a férjemmel. Imre: Mi bajom, azt kérded? Erzsi: Igen, ezt! Külön szobád van, nincs semmi dolgod a tanuláson és az úszótréningeken kivül. Kati: Az is baj, ha úszik? Erzsi: /ügyet se vétve rá/ Tudod, hogy hogyan végeztem el én az egyetemet? Imre: Tudom. Nehezen, mert kizártak a kollégiumból, amikor a bátyámat lecsukták. És mert te büszkeségből és szégyenből nem mentél már vissza akkor, amikor a papának az a meghamisitott nyilatkozata megjelent. Aésőbb/ Ennek köszönheted, hogy nem tudsz rendbejönni azóta se! Azoknak a nyirkos albérleti szobáknak köszönheted! Hallgatsz erre?!