Aki kettőt lépett egyszerre; Q 5896

Előjáték I. A magyar drámáról általában Bach HhuoII miséjéből részlet, kb. 3 perc. A függöny felmegy* A színpad teljesen üres, forgószínpad esetében a színpad másik részén rendezkednek* Behoznak egy kerítést, majd ki­viszik, kalapálnak, mászkálnak, az előjáték befejezéséig* Tűzoltó jön be, mehajlik és a négy-ötéves gyerekek hanghordozása— val beszélni kezd* Ugy mozog a színpadon, mintha az utoán sétálna* Tűzoltó: - Izgalom nélkül üljenek, az Ur és a drámák elakadtak vala­hol, ja kérem, nekik is kell vidékre járni* Maguk rövid időre jöttek ide be és még megérkeznek, nem lehet csönd*•«• addig is látni és hallani akarnak valamit* Egyenlőre én szórakoztatom ma­gukat. Tudom nem vehetem föl a versenyt a hivatásosakkal /az é­neklő hanghordozást elhagyta, normális hangon beszél/ és különö­sen a cicababákkal ••• no jó .... egy kettő, há*..roml állj! /magyarázva/ ez a legkedvesebb Ady versem, fura, hogy egy tűzol­tónak legkedvesebb verse van*., /gúnyosan/ talán még szavalni ls akar.*., akar*., egy, kettő, húrom*.• /félve kezdi, de egyre job­ban belelendül/ Ady Endre verse: Az ütések alatt... irta 1914-ben** Csatát vesztvén, alig csatázva; Homlokunkat nem ékesíti Hős szent bukás vér-glóriája, S daccal nem nézhetünk az Égre Kevesen voltunk, buktunk s vége. S mégis - be különös egy ország ­Megint dacosodnak a szemek, Keményre száradnak az orcák S ijesztő, siri némaságban Megint fölszánt magyar világ van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom