Aki kettőt lépett egyszerre; Q 5896

lo Postás: /csodálkozva/ - Maga пеь ismeri a szornszédait? Bocsásson meg, hogy beleszólok, semmi közöm hozzá, de furcsának találom, hogy nem tudja, kik laknak maga mellett. Hiszen minden nap találkozhatnak. Férfi: - fJket sem érdekli én ki vagyok, miért vagyok és meddig vagyok. Az emberek kötelességüknek érzik, hogy kezdeményezzenek. Ebből adódik a rengeteg fölösleges szöveg. Mi is itt álldogállunk, holott karácsony van, a szeretet ünnepe /hangja egyre gúnyosabb/. A család összeül, a kicsi, vugy nagy szobában, anyagi helyzetétől függően, vagy inkább igényeinek megfelelően... nézik a fát... egymást, rengeteg ostobaságot összehordanak és végül kijelentik, milyen szép és jó volt az ünnep... milyen vidáman szórakoztak. Postás: « Maga egyedül van.... Férfi: /dühösen/ Nézze, ehhez semmi köze, ha harmincan vagyunk, vagy ha én vagyok egyedül, sőt ahhoz sincs semmi köze, ha meghívtam .agadhoz 3,3 milliárd embertársamat.••. elvégre a szeretet ünnepe van, ős ón mindenkit szeretek, kivétel nélkUl, a rossz néniket, bácsikat, a legelőket, a teheneket, a nyilvános illemhelyeket... hagyjon békén. Siessen haza a felesége várja, majd tervezgetnek, gyerek, lakás, butor... Postás: - Gyerek van, kettő. Férfi: - rdekes, gyerek mindig előbb van, mint butor, persze barkácsolni kredencet és székeket bonyolultabb. Postás: - Most kapaszkodjon meg: lakás is van, és butor is. Férfi: - Ennek szívből örülök, különben Béri-Balogh szemben lakik. Jó estét!