Tékozló; Q 5894

47. Máriai Nem lesz drága.Ezért a magánszámért én adom neked ezt a ruhát. BáriRa: /nyakába borul/Oh Maria,ta milyen jó vagy. Piroska: Köszönöm Mária. Mária: Ne hálálkodjatok,inkább mondd el,hogy képzeled./magyaráz,rajzolgatnak/ István: /a íéríiakhoz/Talán már kezdhetnénk.Pali bácsinak korog a gyomra. Pataki: Korog bizony.De Teréz? látván: lia eddig nem jött,most már ali,. hiszen,

ho.ù? eljön. 'ária. Mária: Parancsolj. István: Talán kezdhetnénk. Mária: Igen.Tessék,akkor kint a verandán./megindulnak a veranda felé/ éles csöngetés hallatszik,mindenki megáll/ István: Ugorj Sárika,talán Teréz. dárika: /kimegy,nagyörömmel/ Szervusz Éva. Éva: /szinte berobban a szobába/Jaj,már azt hittem,elkések.

/Ш riához/Csókollak./átnyújta virágcsokrot,Sárika vázába teozi/ Sok boldogságot kivánok mindkettőtöknek./Istvánhoz,aki Mária mellett áll/Na te vén medve,mostanában alig látlak.Azért mert férj vagy,még meglátogathatsz.Különben hogy vagytok?/a jelenlévőket üdvözli/Tudjátok azért késtem egy kicsit,mert szakmát változtatok. Lajost Ugyan? , István: Felhagysz az orvosi gyakorlattal? •Éva: Nem egészen.Most délután-beszéltem meg,otthagyom a nőgyógyászö

tot.átnyergelek gyermekorvosnak. Piroska: Miért? Éva: /haraggal/Én gyógyításra tettem fogadalmat s nem mészáros munkának képzeltem a pályát.Csak igy tudom otthagyni az AR oozA-á tályt.Elég volt.Betegekkel akarok találkozni,nem felelőtlen nőkkel. Lajos: Nem mindegyik az. Éva: /Lajoshoz,miközben a társaság a verandára megy/elenyésző százaluk. Piroska: /Máriához/Idegesnek látszol. Mária: Igen.U

tyérzem, i ntha minden ide szálam remegne,

к lön élne. Piroska: Holnap mész a klinikára?