Tékozló; Q 5894

33. Mária î István: Mária« István: Mária: zét,az ablakhoz vezeti/Messzs lakom a nagyvárostöl?Nekem nem hiányzik a lármás,zsúfolt város,a ha megismeri ezt a 'ticai városkád,maga is megszereti.Én szeretem.üzeretero est a folyó mer ti várost. Ugy pihen a vizrenéző halmokon, ahogy сввк öregedő férfiak tudn. t mélázva,csendben,csodálatos nyugalomban,se r»mit sem törődve idővel,emberekkel.Ka&yon-nagy

on rég volt ifjú város,és most bölcs egykedvűséggel nézi magát a tovahömpölygő vén folyóban.Talán újraéli ifjuságát»kalandjait,a szépülő, elmúlt szerelmeket aus első tavaszi virág£ssendüléaekor?/f bug egy hajókiirt/A felbúgó móly hajókürtök távoli|( tájak üdvözletét hozzák,de ki törődik most a városon kivüli világgal? /üorist nézi hosszan,gyönyörködve/A zegzugos utcák,kopott kövem, hüv-is udvarok,halM leanderek a almaillatu szobáit között nincs jelen,csuk régi-régi árnyuk suhannak a nyikorgó kapulton át »á^aitt sötét pince le járók mögül lot Unt évszázadok levegője csap meg,

s halott mesterlegények,boldogtalan hajósok keresik a kis tereken esteli harangszó után a kedvest,aki bágyadt mosollyal int bucaut ós boldog Ígéretet. j városi temető süppedő sírjaiban boldog e lőkoz.'sácl pihen* ne

к ifjak,aggastyánok,lányok,menyecskék,vén matrónák,és a behúzott zsaluk mögött még gyakran mesélik emlékező öregek a hajdanvoltak boldog szerelmeit,távoli világban utazó gazdag kereskedők kalandjait,rág halott polgárok életét.

л múltról beszélnek itt estent

с a hűvös templomok,vén fals' »reccsenő bútorok,kopott lépcaŐk»amikor kedélybeteg fest к járják a méla zugokat keresve önmagukat. /nevetve és érueklodésael nézi/És már magtalálta Önmagát a kedélybeteg festő? egtalálta,ugy hiszem megtalálta, ás miért utazik ez a festő annyit a múltban,süppedő vén sírok között,miért beszél elmúlt szerel.ékről? Tudja í,íuria ez csak olyan integetés volt,az utazó integet az elmaradó tájnak,embereknek,régi önmagának éí> várja az elkövetkezőt,a remélt szépet,uj nagyszerű érzéseket. Azt hiszem a pszlchoanelitikusok ezt most ugy yaráznak, kibeszéltem magamból a multat»hogy teljesen szabaddá tegyem magam a jövc számára. Lrdekea,hát lehet önmagunkból kidobálni mindent, a mire nincs