Zátony; Q 5892

-30ког Kölcsönkérted a blúzomat ... /nevet, de az a nevetés kesernyés/ KATICA /vidáman, mintha gyermekkori csinyttevése Jutna az eszébe/ Emlékszem. A Fintor-ral mentem színházba... Mi van vele? ZMÓKA Rég átkerült а tizerszámgyárba. Művezetőnek. KATICA /álmélkodva/ Me mond. /Nevet/ Istenem, a Fintor. ZSÓKA /шото lye ágba mélyül a hangja. В ntja, hogy Fintor fölött gúnyolódik Katica. Szinte védelmiébe veszi/ Megnősült. Két gyereke van. ZbÓKA /nem vesz tudomást a finom rendreutasitásfcól/ A Fintor .. nahát a Fintor. ZSÓKA Pedig акког kicsit beleestél. KATICA /felháborodva/ Te bolond vagy. Többé sehol nem voltam > vele. /Mutatja/ Olyan két lapát füle volt,/grimaszt vág/ olyan riadt vépe volt... Egy fintor az az egész ember. Amikor hazajöttem, sokat nevettünk rajta. ZÖÓKA /elutas i'tóan/ Te igen. Én nem. Miért is tettem volna. KATICA Miért? /Egész más hangon/ wiért is nevettél volna. Amikor az életedben már egy csomó miértre elfelejtettől felelni. ZBöKA /élesen/ Te megfelelsz helyettem is. "Л71СА Igyekszem. Én már rájöttem: tinden miértnek, megvan az azértja. S ha ezt elfelejted, ажког baj van. /Csend. Mintha monológot mondana a nézőtér felé/ Te megálltál a Miért-nél.