Renata elrepült; Q 5888

- 28 Renáta

: Az én körzeti orvosom is a piacról él. Azt hiszem egy kicsit tetszem is neki. Ha nyugtatót iratok fel fele, akkor is levetkőztet és gondosan megnéz. Nem is tudom miért szidják annyit az SzTIÍ-t. Nemcsak betegállományba vett a doktorkám, hanem gyógyszereket is irt nekem. Leiemre kötötte, hogy a valeriánát néhány napig szedjem. A többiről nem mondta. Elza

: Ideges vagy? Renáta

: Ahogy az én drága szenilis szomszédasszonyom mondja: mindenkinek megvan a maga keresztje. Tamás

: Tehát csak u y kiirattad magad? Ez félelmetes. Renáta

: /nyomatékkal/ Megéreztem. Tamás

: Azt, hogy leesik a gép? Renáta

: Azt, hogy nem szabad elmennem. Tamás

: Volt már hasonló megérzésed? Renát

a: Majdnem mindig megszólal a vészcsengő, ha veszély fenyeget csak nem mindig van módomban védekezni. Ha például egy puritán körzeti orvosom van, most is el kellett volna mennem. Egy megérzés miatt nem kockáztathattam volna az állásom. Egy marék hamu lennék már azóta, egy kóválygó kisértet.. Tamás

: Renáta! Renáta

: Jó, jó. Nem gondolok rá. Elza

: És ki ment el helyetted? Renáta

: Antalfi Ilus. Elza

: Szép lány volt? Renáta

: Kis szőke, szeplős. Helyes gyerek. Egyébként újonc. Sokáig a tranzitban dolgozott. Csak a lépcsőig kisérte az utazókat. Onnan ivissza kellett fordulnia. Panaszkodott is, hogy rettenetes mindig csak a földön maradni. Mások mindig csak mennek, ő pedig marad. Minden vágya az volt, hogy repülhessen.