Renata elrepült; Q 5888

- lO Elza

: Leválasztottam. A túloldalon lakik a márnám, ü gondoskodik rólam. Napközben átjár, rendet csinál, és beszerzi amire szükségem van. Elviszi a ruhámat a tisztitóba. Tamás

: Tökéletes komfort. Elza

: Igen néha lelkiismeretfurdalásom is van. De szegénynek u ysines jobb programja. Vasárnap rendszerint együtt ebédelünk. Olyankor próbálunk beszélgetni is. Nem sok sikerrel. Ő még csak elmondja a magáét, de én sajnos nem tehetni meg. Idegesit, ha hozzászól a dolgaimhoz. Tamás

: Egyelőre nem sikerült összehozni a megfelelő életformát. Gondoljon arra, hogy tiz éves koromban még paraszt gyerek voltam. Legeitettem a tehenet és kisbiró szerettem volna lenni. Elza

: Erre nem hivatkozhat egy életen át. Tamás : Ha más kérdezi, nem is szoktam. Ma. yarázz

am el, hogy a_.ám meg anyám olyan szépen és tisztességesen élt egymás mellett, hogy azt én már ugy sem tudnám megismételni. Rákenek mindent a mesterségemre. Elza

: Ez valóban egyszerűbb. Tamás

: Azt hiszem nem is csak azon múlik, hogy albérlet, társbérlet, főbérlet, vagy esetleg öröklakás. A mai emberek nagy többsége anélkül, hogy esetleg maga is tudna róla, szállodában él. Átutazók vagyunk. Nem a régi keresztény értelemben, amikor a siralomvölgyi rövid tartózkodás csak átmeneti állomás volt az örök boldogság előtt. Mi ugy utazunk, hogy tudjuk végül nem érkezünk meg sehova. Elza

: De a hivatásában örömét leli? Ezt ne is tagadja. Tamás

: A mesterségemre gondol? Elza: Én sokat töprengtem azon, hogy vajon az emberiség hány százaléka csinálja azt, amit szeretne. Ha rajtam múlna ki-