Az Isten tragédiája; Q 5886

- 39 ­ű úgyis túl öreg hozzám.•• és te vagyutána a legfőbb? De hiszen ez pompást Lucifer Nem mondhatnám, asszonyom, /fonoskodva/ Nagy a fele­lősség. A gond. Mindenre ügyelnem kell. Most is az a két sugdolózó ­va /közelebb bújik/ Ne törődj velük! Lucifer Kötelességem, asszonyom. ü,va Ne hívj Így: asszonyom, iva vagyok. Mondd szépen: va, Lucifer Nem tudom, hogy... Ilyen hirtelen! /már f is tanult vala­mit/ Nem köthetem le magam. jva /bűntudattal/ Nem tudtam, hogy te vagy itt a legfőbb. Bocsáss meg nekem. Ledig rögtön éreztem, hogy rendkívüli valaki vagy! /érzéssel/ Mindig az érzésekre kell hallgat­ni. Az első pillanat sugallatára, ás nem csal! uoifer ia az első p lLanatbaa is... /zavartan/ Ezt már mostam. De asszonyom mintha elhárította volna a közeledésemet. Ava Kis csacsi. Hogy a férfiak milyen érzékenyek! By nő mégse teheti, hogy az első szóra... De meg kell éreznetek, hogy azért szüksége van jóbarátra. elki társra! Hiszen a férjem olyan - olyan... De nem! Nem mondhatok rá semmit. M st bajban van, és csúnya lenne, ha cserben hagynám, /sóhajt/ Ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom