Következmények; Q 5883

Iván: Durva papiikujoncsi lettől barátom. Mvidt Nu, mondd, mit ok~rsz, aztán gyerünk innen. Ivón: Tudod, soha nem ondoltm. volna,hogy.. .üres, sajnálatraméltó p>óz lett a lelkesedésedből, nem ondolod? zt hallott. ja, már fent a városban is megbolondultál, gy idáig játszottál, aztán festettél, aztán egyiket som csináltad. Dávid: Ha nem t vedek, ehhez semmi közöd. Iván: Nézd, Dávid, a barátom voltál és ,,, Dávid: Ne érzelegj! Mit akarsz? Iván: Kérlek, mondj le Máriáról. Találkozz vele valahol és mondd meg neki, ho y már nem szereted. Ábrándítsd ki magadból, ha igy érthetőbb* кем ;lem nem változtál sokat, éppenolyan önző vagy, mint voltál, tehát nom karul sok energiádba. Nézd, evekig nam értettem olyan apróságokat sem, melyeket most már világos an és pontosan mérlegre tehet ek:szán alomból lett a .

оleségem. A te emlékedet ak rta megőrizni. Talán önmagától is félve és érdemtelenül, > barátod volt;©, téged szeretett bennem is, beszélj vele, Mutasd meg magad, aztán tűnj el, de végleg, Dávid: És azt hiszed, ennyi elég? Még mindig neia ismered Máriát. Hát Igen, vonnak bizonyos dolgok, amikhez kilenc év is kevés. Igazad van, jó b, rátok voltunk. Máriához fűződő szeretetünk kivételével azt hiszem, rajongtunk ey másért, Li#kszel? abban a turistaház an, .mikor egyikünknem nem jutott hely, közös ágyban ludtunl;., A többiek aie... mind azt hitték, hogy mi,,, /egyre jókedviibben folytatja/Másnap meg a faluban - mikor lementünk - elkaptam azt a töltött galambot, te mag odacsőditetted a többieket a nyitott ablakhoz,,• Iván: Én nagyon szerettelek, Dávid: Sokszor mondtuk»Többet ér a barátságunk, mint egy szerelem, Iván: Csakhogy kettőnk közül, te voltál a szerencsésebb, a barátság mellett szerelmed is volt, Dávid: /m.gát is gúnyolva/. Igen, ztán egyszer csak a barátságnál és a szerelemnél is valami fontos

abbat talált.©:társadalmat, politikát - felnőttem. Ez ы Ъ leset mindenkivel előfordul* Iván: Állítólag becsületes akartál lenni.