Gyászbeszéd; Q 5882

- 7 KICSI/értetlenül/:Végre? ÖREG: Mert ti nem is tudjátok,hogy ti,adtatok erőt a harcban,mikor még nem is éltetek...elképzeltünk titeket ott a csatamezon, mennyien meghaltak...olyanok mint ti... ismertem őket...még a nevük is hasonlitott a tietekre: Fickó,meg Kicsi...igen,emlékszem...Fickó meg Kicsi,tán épp az apátok volt...mindig énekelt: Los cuatro generales..

.los cuatro generales/dudol/És nem érték meg ezt a pillanatot...amikor/szipog/ KICSI:/csodálkozva Fickóra néz,aki feszülten figyel/:Erőt adtunk a harcban?Talán már akkor hallottatok rólunk? ÖREG: Hallottunk rólatok?... tudtunk rólatok már akkor...a szivünk tudta,sejtette...De vajon ti...ti nem hallottatok rólunk? Rólam? KICSI/tanácstalanml/: Dehogynem,dehogynem,persze... ÖREG: Ti nem álmodoztatok arról,hogy találkoztok egyszer...hogy találkoztok velünk?...Velem?.../Csend.Fickó lassan feláll, Kicsi nézi./Sejted, már fiam,ki vagyok én? FICKÓ/felismeri,és hozzálép/:Apám ! ÖREG: Fiam!/Összeölelkeznek/ FICKÓ: Drága jó Apánk,mi is,mi is,sokszor gondoltunk rád.Kicsi, gyere,öleld meg Apánkat !/Kicsi zavartan átöleli/ ÖREG: Én meg már... én meg már azt hittem,meg se ismertek... FICKÓ

/б is zavart egy kicsit/ Ó, dehogy! Hiszen annyit vitatkoztunk, beszéltünk rólatok... KICSI/ beletalál a hangba/: Persze,nem képzeltünk el olyan pontosan benneteket,mint ti minket... FICKÓ: Kem vagyunk még olyan tapasztaltak... ÖRFG/álszerány

en/:Tudom,gyermekeim.Hagy pillanat ez.Most találkozunk először...pedig már ezerszer találkoztunk.És megsokszorozódik az erőnk...és én nem is találom a szavakat...