Gyászbeszéd; Q 5882

tudom, hogy nem gyáva. /Öreg ki/ EKBER

î Vigyenek engem is. LUCIFER: Pardon...azt hiszem én vagyok az idősebb...szervusz... /poharat nyújt neki/ EMBER /elháritja/: Követelem a kihallgatásomat. Kérem, én... LUCIFER: Nyugodtan tegezhetsz. /Iszik/ Vezetők, ha találkoznak, nemdebár? Sajnos, rá kell térnem a tárgyra, tudod, sok időm nine Arimán ugyan győzött, de már semmire se használható, van viszont egy fiatal tehetség, bizonyos Belzebub, és megigértem a szüleinek, hogy foglalkozom vele...megértesz...gyakorlatok, szervezés...no! /térdére csap/ Tehát, kedves barátom: téged nem fogunk vallatni.../csend/ Mi az, nem válaszolsz? EMBER: Ezután egy szót se felelek semmire. LUCIFER: Pompás! /felnevet/ Mintha könyvből tanultad volna...igen, Arim.In is nagyra becsül jelentésében, melyet nemrég futottam át./Révedezve/ Oh, ó, Napfényország...Narancsliget, pálmafák... az emberiség utolsó romantikus kalandja /dúdol/ Los cuatro generales...húztam halasztottam a döntést, ameddig csak lehetett .ördögeimnek évtizedekig tápláló emléke lesz, ugy mint nektek ... /elhallgat/ Pardon, elnézést. Megint eltértem.Folytatom tehát.Röviden a következőkről van szó:téged úgyis hiába vallatunk, fizikai erőszakkal nem megyünk semmire. Máshoz kell folyamodnunk. . .és mert zseni vagyok, meg is találtam a megfelelő eszközt. Persze, nem is újdonság. Régi trükk, de jó. Régen is én találtam ki. /Csen, aztán más hangon/ Ember, édesanyád üdvözletét küldi. EMBER: Miez? Mi köze anyámnak ehhez? LUCIFER: Majd mindjárt kiderül. Ugyanis idekérettük néhány szóra... Sejted már a dolgok lényegét? EMBER: Gazember, takarodj! LUCIFER: Már megint sértegetsz. Néhány perc múlva kiderül.melyikünk