Gyászbeszéd; Q 5882

- 46 KICSI: önként jelentkezőket is kértél. I"1 .Ti: De te, miért? Nem akarsz győzelemben élni? Vagy nem tudod, hogy... KICSI: I gl ; lünk, tudom. EMBER: De miért? Neked más hivatásod is lehet...neked meg kellene látnod a teljes győzelmet...te nem tudod, hogy szép vagy? KICSI: Hallod? /kint gitár szél, szomorú dallam/ Hiába...nem biro]: örömmel élni.. ./indul/ Nem*"s okára sorakozunk. EMBER /izgatottan/: Várj. Akkor...még valamit el kell mondanom... arról a dologról. KICSI: Megkaptam a tervrajzot. 'LIB

ER: Nem ! Amit kérdeztél. Ne haljunk meg igy. Tudod.. .mégsem olyan egyszerű a dolog...néha engem is rémület fog el... KICSI: Parancsnok, mit beszélsz? EMBER: Igen...a szomorúság, ne a többi baj, amely bennünk születik meg...és rossz indulataink...néha, tudd meg...én sem hiszek abban igazán, hagy minden az ördögök hatalmával függ össze. KICSI: Nem értelek...ha te tétovázol, mit tegyünk mi? EMBER /keményebben/: Nem tétovázok. De ne halj meg hrmis reményekkel.Aki meghal, mindent tudjon. A hal

'Iba indulónak kötelességei vannak, még önmagával is. Nem tűrném, hogy valaki hamis módon haljon me g...Most menj, készülődj. FICKC /jelenik meg oldalt gitárral, ő játssza azt a szomorú dalt, Kicsi egy pillanatig megáll előtte, aztán kiszalad/ ÖREG /siet be, mint napfényországi harcos, int Fickónak, mire az lassan kiimbolyog/ Ember! EMBER: Készen állnak? A dinamitos csoport, meg a többiek? Ahogy terveztük, semmi újság? :'n fekszem a robbanóanyaggal a páncélosok elé? Beszélj !