Gyászbeszéd; Q 5882

- 37 ISTEN: Jób igy panaszkodik: széles résen hömpölyög sz indulat ellenen. Es én hozzátehetem: ez az indulat nem csak rombol, ez épit is. Járnál csak kint az életben! Alig, hogy bejelentettük árulásodat, eltűnt a közöny...mindenkit megfogott ez a dolog. Munka, zugé harci indulók, valami csodálatos, bizakodó láz keritette hatalmába az egész emberiséget! /felpattan/ Mert ellenállunk a Sátánnak, szólnak a trombiták, tararará, tararará! /kifullad/ EISEN : De hazug, hamis ez az indulat, ez az egész görcsös igyekezet... ISTEN /legyint/: Mi most csak ezt a lázt, ezt az indulatot, a Pokol mérhetetlen gyűlöletét tudjuk szembeállítani Belzebub ágyúival. Lucifer tudja, hogy addig győz, addig van hatalmon, mig közömbös a nép, járatlan a politikában... EMBER: Alapfokú szemináriumi anyag. ISTEN /őszinte kétségbeeséssel/: Mert nem értelek! Nem tudom mivel érveljek, mit mondjak! Azzal tisztában vagyok, hogy nem az életedet félted, nem ezt én is tudom, annyira marha nem vagyok. Hát akkor miért habozol? Ha széthasad a fejem, akkor se tudom kitalálni !/lehiggadva/ Tudod, mit tettem nemrég a neveddel? A neved segítségévei? Ezzel a szóval, hogy Antikrisztus? /Ember a fejét ingatja/ Csodát tettem. E BER: Nofetfe. Gratulálok. ISTEN: Igen, csodát tettem. Halottakat támasztottam fel, mint a született Istenek...és nem is lepődtem meg...Igen, halottakat támasztottam fel, kifordult belü, szétfolyt agyú hullákat, és mindezt a te neveddel,,a te gyűlöleteddel, mert hiszen a gyűlölet a legnagyobb erő ezen a világon...és most végre gyűlölhetnek valakit, valóság lett a megfoghatatlan a te jóvoltodból. Értsd meg, te vagy a csodatévő...Hát te nem ezért küzdöttél egész életedben? Az iskolában, ahol egy padban ültünk, már nem