Gyászbeszéd; Q 5882

- 4 KICSI:/csalódva visszaül/: Akkor nem azt lépem./Csend,az àgyuzœ elhallgat/Plem-plem. FICKÓ: Te jössz,ne komolytalankodj. KICSI: /mosolyogva nézi/majd melléhuzódik/ Meg se csókolsz,Fickó? FICKÓ :/fenséges komorsággal/:Miért csókolnálak meg? KICSI: Mert tegnap együtt aludtunk.És azt mondtad,szeretsz. FICKÓ: Szeretlek? Az ördögök ostoba»népámitó könyveiből tanultad ezeket a szavakat,Kicsi ! KICSI: De mégis !/rádől/ FICKÓ/elhúzódik/:Mit mégis? KICSI: Mégis csókolj meg! FICKÓ: Kincsitt az ideje. KICSI: Szóval nem szeretsz már. FICKÓ :/atyáskodva magyaráz/:Kern erről van szó.Hanem arról,amit Isten parancsolt.Együtt harcolunk,egymáshoz tartozunk,ez természetes,és nem kell sokat papolni róla. KICSI :/hülyegyerek hangon,hogy bosszantsa Fickót/:Miért nem kell? FICKÓ:

/nam veszi észre/:Mert akkor elterelnénk egymás figyelmét az ördögök ellen vivott élet-halál harcról,mint ahogy ezt Isten зо±ужк olyan bölcsen és éleseimé jlien magyarázza. Különös en nekünk fontos az éberség,mert nagyjalantőségü helyen őrködünk.Foglyaink nem akárkik! KICSI: így hát nem lehetünk boldogok? FICKÓ/f

elfortyanva/:Már megint ezeket a hülye szavakat használod,ami az átkozott könyveikben van."Boldogság,édes szerelem,lágy mittudoménmi",meg más efféle»hallottál te igy beszélni valakit az életben? Ugye nem? Ka majd én megmutatom...illetve megmondom,ki beszél igy: a kicicomázott»undoritó,hájas ördöghölgyek a grófjaikkal,meg a naplopó pereputtyuk,azok! KICSI:/tovább játszik/:Azok? Ke mondd!