Ősz Illés megboldogulása; Q 5877

-3> г asszony ántíor AZ «ьштопу Öénüor az oceony vándor Az rmszcmy £ Andor Az шдегсту vándor oha nom vó ott aurait» kllenem biztos, h» y пш» lia ugy volna, én akkor se tudnám í ioz áx-a mosni* Ha cau.t őzért jött el*** Ile® ezért I Нот, с n пш erre gondol tarn, •• /i

% od ton elhallgat/ éneink el* Fölmegyünk mgéh^z,- Mr tegnapelőtt fol kellett volna conoota* Mit hall ouga ott o. yodiil? A saját lépteit, meg а torka lüktetés t. onjünk! Nemi tóén,; tok, magához! lem* /Csend/ lami ok egy fiatal tanárnőt* A házassá a repróinapra üresebb lett* Boglomert oy amik férfit, bujkálva szerették ©< ymást* о ez а férfi csak а kieujját adta* A forjét 10, ezt le, Mgoealta egy bari dik ü* X« volt talán а leghitványabb* ' o akkor mindhármat otthagyta ег

у ne gyedikén, oki egészen vállalta, elvette a férjétől és feles >ál vette* о én még ezt az asszonyt Is tisztának, becsület агюк, sot nagyozerünek tartom, mert, nem alkudott meg, non adta fel* e most boldog* /feláll* Olyan gyenge, hogy meg kell fo ódznla/ Azoknak а f r fiaknak mind volt két karja, /foi ugrik, az asszony mellé 16р/