Zuhanás; Q 5874

- 33 KÁIMÁN Ö./g

ипуозап/ A nagy 6. Az a rohadt féreg. ANNA /küzd magával, láthatólag védeni szarétné, de nem akarja egykönnyen elárulni, hogy tudja, kiről beszél Kálmán/. Még mindig nem tudom, kiről beszél3z. Látod : ez vagy te. Kérdezlek, ée nem felelsz. Hogyan segíthetnék ? Vak vezetne világtalant. Célzói valamire ? Tudod, hogy mindig megkívántam a világos beszédet. És közben azt hitted, te örökké világosan beszélsz. Miért nem mondtad, hogy... nem érted, amit mondok. /Csengethek. Kálmán és Anna mozdulatlanul ül, egymásra néznek, egy pillanatig a régi, cinkos mosolyú £ázastársak, aztán mindkettejük aroírói eltűnik a mosoly/ ANNA Nem engedjük be őket. KÁLMÁN Jó. De hátha Üst'ék jöttek vissza. ANNA Hány óra ? К Alk N /gémberedetten föláll, az Íróasztalhoz lép, ott van a karórája, nézi, rázza./ Megállt ez a vao^k. Nyolo órakor. Talán már dél is van... Lehet, hogy a szerkesztőségből... /ismét csengetnek, kitartóan, türelmesen./ ANNA Nahát, most Jut eszembe, apuékat meghívtuk ebédre, még a múltkor, no emlékszel, ugye ? KÁLMÁN 1 eghivtad. ANNA /rendboszodi magát gyorsan/ És nlnos itthon semmi. Istenem, hogy én milyen feledékeny vagyok 1 /kikiált / Nyitom már, nyitom l KÁLMÁN ANNA KÁLMÁN ANNA KÁLMÁN