Zuhanás; Q 5874

- 28 KÁIMÁN /elkeseredve/ Ti nők imádjátok az ilyen párbeszédeket. Szerettek ugy beszélni valamiről, mint egy Kaméliás hölgy, vagy Karenina Anna tenné. De a valóságban ilyen nők nincsenek. Csak az iró: érted, egy férfi fantáziájában. Hülyeségeket mondasz, és azt hiszem, ez az első alkalom, hogy ezt igy meg is mondom neked. Te mindig szeretted bölcsnek hioii magad, ez általában nem volt nehéz.•• Köszönöm. ... osak akkor, amikor hara godban belelovaltad magad valami ostobaság kimondásába és határozott állításába, nos, akkor váltál osak sebezhetővé, akkor bujt ki a hideg észjárású bölos mögül a kiosit éraelmes, kiosit bolond, egzaltált költő. KAIMAN /kesernyés mosollyal/ Költő ? ANNA /szenvedélyesen/ Igen. Mondhatnám, elfuserált költő. /Kálmán elsápadt egy kiosit, elfordul/ Igen, most már ki merem mondani. Volt idő, amikor osak elhessegettem az ilyen gondolatot, de akkor, amikor A azt a kitalált cikket arról a gyilkosról megírtad, akkor világossá т It bennem, hogy azokhoz az emberekhez tartozol, akik egy-egy rögeszmével kilszködke élik le az életüket, olyanokhoz, mint az apám, a gy rban a találmányival, amiből még osak kellemetlensége volt; olyan vagy, mint... /keresi a szavakat/ mint a gyengék... /előrehajol/ Kis hal vagy, érted, enyhe prófétai allűrökkel, hasonló azokhoz, akik vaskos regénykötegeket őriznek a fiókjukban ifjukoruk óta, hasonlatos azokhoz akik életük végéig, kopaszon, irigyen és nevetségesen az 'Úristen, mi lett volna belőlem, ha..." és "az én tehetségemmel" kezdetű ön áltat sokba burkolózva élnek. Olyan vagy, mint a nagyap m volt szegény, aki egész életén út hatalmas utazását mesélte, egészen Fiúméig, holott ma az utolsó taknyos leutazik az Adria mellé; ANNA /nyugodtan/ KÁIMÁN /közbevág/ ANNA /folytatja/