Zuhanás; Q 5874
- 11 nagyon osodálkozom, hogy az Orvosegyetemről ujabban Ilyen bizonytalan, sőt /belelovalja magát/ rossz, igen, rosszképzettségü hallgatókat, orvo sokat bocsátanak szárnyra I KÖRZETI ORVOS /sápadtan/ Sajnálom, tanár ur, hogy ilyen véleményre jutott. De még egyszer csak azt mondhatom : vizsgálja meg, és szállítsuk kórházba. /А színpad elsötétedik, a fény kigyultával az asszony és az újságíró ismét ott áll a konyhában. A férfi a ceruzával babrál./ 4. jelenet KÁIMÁN Hihetetlen I És azután ? ASSZON! /fáradtan/ Sok helyen elmondtam én ezt, kérem. Elhiheti. Már osak azért élek, hogy az igazság kiderüljön. Az igazság. Már osak az kell. KÁIMÁN Folytassa. ASSZON! Akkor még veszekedtek egy darabig. Nagyon osunya veszekedés volt, nem tudtam, kinek van igaza, osak lapítottam, és szidtam az eszem, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe juttattam ezt a két embert. Akkor én már éázrevettem, hogy mind a ketten halálos sápadtak, egyre többet beszél a professzor, a körzeti orvos egyre többet hallgat, egyre kevésbé emlegeti a kórházat, mert a professzor nagyon ügyesen megfenyegeti, hogy ellátja a baját. A végén a fiatal orvos bocsánatot kellett, hogy kérjen. A professzor pedig négyszáz forintot kért a vizitért. Jbz asszony elhallgat. Kálmán fol s alá sétál./ Néha már ugy gondolom, én öltem meg a fiam azzal az aggodalmaskodás sal.
