Zuhanás; Q 5874

9 Kto ÁH /оя iilap i

tolag/ tfljön osak le. Mondja el nyugodtan. /Az Íróasztalról jelzet tömböt, ceruzát vesz el. Közben sóhajt, az órájára néz, leül a heverőre./ ASSZONY /kimegy a konyhába, felgyújtja a villanyt. Kálmán feláll, kénytelen utánamennl./ A fim mám egy-két napja beteg volt akkor. Kihívtam a körzeti orvont, nagyon fiatal legényke volt, fel irt valami ártalmatlan szert, hogy majd még visszajön. Nem jött, és én naivon aggódtam. Felhívtam egy hires professzort, ákít a kórházban láttam már néhányszor, magas, bar ázd íltarou, őszhaju ember volt, sok szépet beszéltek róla, gondoltam, megnyugszom, ha megnézi a fismat. Nehezen akart kijönni, de nagyon könyörögtem a telefonban, aztán mondtam azt Is, nem sajnálom a pénzt, osak jöjjön. /leül az egyik konyhaszákre, megtörli homlokát/ A konyhánk éppen ilyen, mint ez itt. Talán valamivel к1зеЬЬ. Délután volt már, az is lehet, hogy esteledett. Jött a professzor, aut val jött, nagyon elegáns volt, megnézte a fiamat, aztán kijöttünk ide, a konyhába. A fiam a szomszéd szobában feküdt... /a színpad elsötétül; közben az újságíró átmegy a szobába, és ledől a heverőre, mintegy a beteg flu szerepében; a konyha kivilágosodik, ott áll a professzor, s előtte az asszony./ 3. jelenet ASSZONY /félénken mosolyogva/ Hát ugy gondolja, professzor ur ? t PROFESSZOR /fölényesen, mosolyogva, Eg^szerű influenza, ehhez nen kell nagy szakértelem, Asszonyom. !5gy-két nap, ás a nagyfiúnak kutyabaja. AS.iZONY án nagyon aggódtam, .n, ugye, озак ápolónő vagyok, most az elfekvőben... PROFESSZOR /udvarias könnyedséggel, látszik, nem mond igazat/ Akkor onnan emlékeztem magára. Tudja, kedves, ha másra nem is, az aromem.riámra büszke vagyok...