Krisztusok és Pilátusok; Q 5871

hóbortodnak ée megszállottnak ábrázolni. A dráma során visszatérő motívum: Sem/aelweis lelkiismerete, Semmelweis tudatában élő és me {Jele nő asszonyok kórusa, Ez a kórus nem vi sió, hanem minden gondolkodó ember tudatában állandóan vitatkozó kérdés-felelet párharc, urnsly sohasem hagyja nyugodni a felelősséget vállalni tudó eiabert. Az asszonyok-bábák kórusát dramaturgiai

lag felbontott és megjelenített raonoólőgként kell elképzelni, 8 a harmadik felvonásban, amikor Semmelweis beteg - boncolás közben megsérült - e látomás ugyan vízióvá alakul, de ebben a vízióban is kristálytiszták a tudati elemek; azok a meglátások, amelyekért Sernmelweie egész életét áldozta. Az utolsó kép - amelyben SetmiielwQis már valóban őrült seromiesetra sem azért született, hatás kedvéért, hogy kifejezze Gernraelweis életének konkrét tragédiáját, hanem, hogy az őrületben felhangzó bábeeskü Seamelweia ajkáról, mintegy pianisszimó hangsúlyozza a semnelweisi életmű negvalósitandó célkitűzéseit, lezárja a zseni alkotását, amelyet később, mintegy a Jövő, és korunk századának válaszaként végkép lezár Semmelweis esküje nyomán felcsendülő nőkórus refrénként felhangzó bábueaküje.