Krisztusok és Pilátusok; Q 5871

А згкнгб ELŐSZAVA I. A dráma, amelynek elmében nan véletlenül, és a hatás kedvéért kerültem el Semmelweis nevét, nem Semmelweis életrajzi drámája, nem történeti dráma az anyák megosntőjéről, ahogy mondani szokták, hanem annak az embernek a drámája, aki zseninek született, és mint zseni - mint minden igaa zseni a földön - meglátta A,legg£ys ag, rüfeb JLGAZSÁGP t A A látó géniaszok azonban mindig hamarabb fedik fel az igazságot mint azt koruk megérthetné. S bár ez az igazság - mondhatnék - kézenfekvő, hiszen olyan egyszerű, hogyha elterjed, már nem is tűnik felfedezésnek, mégis korukban alig tudják igazságukat bizonyítani. Kz a zseniális előrelátó emberek közös tragédiája, Semmelweis élete ezen emberek életéhez képest még súlyosabb tragédia, mert Semmelweis, az orvos nemcsak korával kerül összeütközésbe, hanem önmagával is, saját lelkiismeretével: vajon megtett-e mindent annak érdekében, hogy a szülőnők körében megállítsa a halál diadalmas aratását, Seramslweis élete a zseni lelkiismeretének tragédiája. Drámám tárgya ez a lelkiismereti tragédia, Egy ember tragédiája, aki nem tud és nem akar belenyugodni abba, hogy a halál szedi áldozatait akkor, amikor az orvosság ott van mindenki kezében, aki hajlandó az orvosságot kézbe venni. Egy ember tragédiája, aki nem elégszik meg azzal, hogy közvetlen környezetében megvalósul álma, hanem lelkiismeretében egyformán fontos minden, ami emberi. Lelkiismereti tragédia, awly annak az ambernek jut osztály-