Krisztusok és Pilátusok; Q 5871

16 SrcnCLKEIS: /eártŐn/ .SAh KITSO VSZKY: SEI^KLWSIS: »ALASSA: SEMMELWEIS: önnek törvény, de nekem kinzó vád... idő előtt átadni a halálnak azt, ki az életnek menthető. Miért, ralt tehetnél még, milyen kötelességed hanyagoltad el? Jól mondod, kötelességem elhanyagoltam. Kiez, ha tudnám, csak azt tudom, érzem, olpazaroltan az életem. Tizennégy esztendő telt el azóta, hogy lázas órákon át gyötrődve rájöttem a titok nyitjára, s azóta megtorpantam egy helyben vesztegelek, mintha egy kincses barlangba jutottam volna, 8 az arany, a drágakő látványa ma részegítene, lefogná karom, » nem tudok egy lépést sem tenni, hogy elérjem a várvavárt valót. Tizennégy esztendő: mit tettem és mit tehettem volna? És a könyve. Az Aetiológia, mi ha nem tizennégy л év gyUmttlase. Ez а könyv /legyint/ veszett fejsze nyele. Egy elkésett £öpée, hogy megnyugtassam háborgó lelkiismeretem. Megsértett fenségként hallgattam... FIAÍISCHKR: /kissé elhamarkodottan/ Semmi sem késő... SEM lELWKIS: BALASSA: No végre, fejen találta a szedet. Semmi som kősó, ha az ember tudja mit cselekedjék?... Mit cselekedjék.•• mit cselekedjék... Ön örök