Agave; Q 5870

a him fejét és kiszívja párja vérét. A kép eltűnik, a vetitővásznat felhúzzák. Szin kivilágosodik, orvosi' rendelő látszik. A szekrénynél nővér rámolgat, rakja el a műszereket. Az orvos a közönség felé fordul. Nem akartunk párhuzamot húzni, embert hasonlitani állathoz, hisz minden élőlényt a sajátságok választanak el. A him elvégezte kötelességét, rá nincs szükség többé! "A legtökéletesebb élőlénynél, az , embernél a faj teljesen alá van vetve az egyednek." Ugy gondolom, hogy.talán az első emberpár előbb ismerte az élvezetet....fajfenntartás ösztönét. /Magában mondja, megfordul, visszamegy az Íróasztalához, leül./ Orvos: Nővérke, küldje be a következőt. Az ajtón egy jól megtermett, fiatal, barna húsz év körüli lány jelenik meg. Félszegen köszön, átadja igazolványát a nővérnek, majd egész az Íróasztalig megy. Volt már nálunk, van kartonja? Nem, nem most vagyok itt először. Neve? Lakása? Foglalkozása? Munkahelye? Szövőmunkás vagyok a Pamutszövőben. Mi a panasza? ... . . Nővér: Lány: Orvos: /felnéz/ Lány: Orvos Lány: Orvos: Lány: /összerezzen/ Orvos: Lány: /idegesen/ Orvos: Orvos: Doktor ut, nekem...énnekem...nem jön....nem jött meg., /akadozva beszél/ Szóval gyereket vár. Nem! •áz nem igaz. Hát.akkor mi a panasza? Felfázott? Nem, Rosszul is voltam már én...ugy gondolom, hogy ....gyerekem lesz....,hogy baj van. /Leroskad a székre és sir./ Ugy..És akkor mi van? Gyereke lesz, na és nem maga az első. Nem vesszük el! /Hangja biztatóbb, mint haragoa./ Na mondjon el szépen mindant. Bátran, őszintén. A színpad újra elsötétül. Csak az orvos, meg az ülő lány képe van megvilágítva. A lány megtörli szemét 'és halkan beszélni kezd. Lány: Az igazság az, hogy a fiu, még nem is /sirvafakad./ Nem tudom hol van, már egy hónapja nem találkoztunk.