Agave; Q 5870

Szerző vallomása /amit talán el is mondhat/ Valahol olvastam "Hogy raig az ember fiatal letépné a holdat, hogy aranykehe lyből igyon. De az érett ész megsúgja, hogy hold felé nyultában csak egy szentjánosbogarat foghat. -És aki ezt tartja kezében az kétszeresen egyeaül van." Láttam egy képet a "Vin%halál

nvolt a cime. Egy pohár vizben elhervadt szegfiiszál,lehullott szirmok. Fiatal vagyok, és ismertem egy lányt, aki fiatalon halt meg értelmetlenül. Kiskorom óta rendet tanultam, de rendszertelen vagyok azdta is. Nem szeretem a szabályos dolgokat, legnap még nagyszerű ál,amám voltak és ma már e

0y kicsit felnőttnek érzem ma

0am. falán belefáradtam kamaszkoromba. Vagy az a nagy tévedés felhői szálottak el, hogy az ember véletlen elérhet dolgokat. Küzdeni kell minden apró dologért. Később a harc megszállótjai leszünk és azt hiszem ez a mód a céljaink eléréséhez. Hogy vétettünk, tévedéseink áldozatává váltunk,nem Ítélhet el senki. Mindig van kiut. Mindig van его' felállni,továbbmenni,sőt kell! Célok nélkül üres és tartalmatlan dolgokat lehet alkotni. Ez a valóságos esemény tanuja annak, hogy ők élnek és van céljuk a holnapra.