Agave; Q 5870

- 15 érezni is tud, vagy szeretni. Hamar elváltunk, s én siettem eléd. És most te meséljl Lány: Poharával játszik, nézi a fiut. Tegnap támirték a lakást, már a bútort is kinéztem magamnak, Ha minden sikerül, akkor már jövő héten odaköitözetek. Fiu: Lelkesen kérdi. Végleg? Lány: Azért azt nem. Utána is anyáméknál kell laknom, csak egyszer-kétszer megyek majd oda aludni, hogy mégse legyen annyira üres, s a szomszédoknak ne tűnjön fel, hogy nem lakja senki. Fiu: örülökjaagyon /a lányra kacsint./ Akkor még többet lehetünk együtt. Uyere, menjünk. Felállnak, a fény kezd halványodni. Lassan, sétálva mennek. Megállnak, fiu a lányt magához huzza, hosszasan csókolóznak. Fiu: Boldognak érzem magam, azt hiszem beválthatjuk Seherezádé igéjét, a boldog ezer-egy éjaszákt. Tudom már, mit fogok tenni, majd feled takarózom, mikor feljön a hold. Lány: nem szól, fiúra borul, a fény kialszik. A szinpad bal oldalán halvány fénynyaláb a szülői ágyra vetődik. Anya: türelmetlenül fejezd már be, fáradt vagyok! Apa: Szivem, ölelj át! Anya: Áh, megbolondultál. A két árnyék taszitja egymást, végül apa morcosan, morogva séhajt egyet kiül az ágy szélére, ki tudja mire gondol. Szin elsötétül. Mikor újra kivilágosodik, már az ismert szoba képében anya áll ott, szemben a lánynyal, feléje irányitott kérdő tekintettel. Anya: Különös, valami rosszat sug nekem, veled valami történt. Tudom, nem ugy neveltelek, hogy beszámoljunk egymásnak, de azért jól esne tudni, mit érzel, mit gondolsz! /Kárpótolva a késői segítségért, magahoz^akarja ölelni a lányt, de ő ügyesen kimenti magát alóla./ Lány: Hagyjuk ezt mama. Mondtam már, semmi bajom csak fáradt vagyok. Anya: Sápadt vagy, szemed tele van karikával /rémülten kérdi/ Remélem, nem gyereket vársz.