Jó voltál, Bobby?; Q 5867

•3Z. FLORENCE: Persze 3ud, mint mindig, nagyon elfoglalt... -íARY: Igen. Nem ártana, ha rávennéd egy kis kikapcsolódásra. 3UD kényszeredetten közeledik: Li lenne, ha valam mivel kevesebbet foglalkoznátok velem? MARY: Azt hiszem, egészen begubóznál. FLORENCE: С, Bud, milyen különös vagyl.. MARY: Vigyázz, Florence, ma nagyon is harapós. 3UD: 3 ha ingereltek, még inkább az lehetek, xalan szájkosarat is kell vennem, és emiatt magatokra kell hagynom benneteket. FLORENCE: Mary csak tréfált... Hallotáátok, mi történt Brown-éknál? MARY: Megint Brown és neje. Ugyan mi? FLORENCE: Mr. Brown szokatlan időben merit haza. Zilált és csaknem pőre állapotban találta a feleségét. A szép Hermina hirtelen az ajtó mögé bujtatta a lovagját, aki nem volt más, mint Mr. Ewerton. Nevet. Amikor már 3rown belépett, ыг. Ewerton kiosont a nyitva hagyott ajtón. Igen ám, de mr. Brown észrevette. Képzeljétek a meglepetést! Hermina nem veszetette el a fejét. Tettetett felháborodással fogadta férje bátortalan, de megalapozott gyanúsítását. Azt mondta neki: i, Mark, te jobban hiszel a saját szemednek, mint nekem? És mit gondoltok, mi történt? MARY: Hát mi történhetett? FLORENCE: Mr. Brown elhitte, hogy látomása volt. 3UD: Mond, Florence, te mit csinálsz akkor, ha nem ilyen dolgokon jár az eszed? MARY: Rád gondol Bud, és elmegy a kedve az élettől. FLORENCE: Mary, már megint.... Van nekem elég bajom a háztartással, meg a kicsikkel... Mióta apát kinevezték biróvá, vérszemet kapott. Azt mondja, megalapozza a család jövőjét. Alig jön haza a hivatalból, csak átfutja az újságot, bekap három lágytojást, és kezdi a második műszakot a kocsival. Tegnapelőtt Houstonba volt egy utja. É£fél után ugy esett haza. MARY: De mire jó ez a hajsza? FLORENCE: Nem hat rá semmi érv. Rendzserint anya betegségére hivatkozik. Pedig mióta nem remélhető a gyógyulása egyre kevesebbet költ orvosra is. 3UD: Dr. Smith árnyékot kerget. Oltárt csinál a pénzből, hogy pap lehessen. 3 ha ez sikerült, még szenvedélyesebben szeretne püspök lenni. Az órájára néz. Már észrevehetően rövidebbek a napok. Hét után alkonyodik... FLORENCE: Tapintatlan voltam. 3izonyára nem is érdekel titeket az én íecsegésem. íJIRY: Inkább érdekel. Nagyon is együtt érzek veled, Florence. Kénytelen vagy a legszebb éveidet feláldozni. 3UD: Talán térj át a divatra. A változatosság biztosan jót fog tenni. MARY: Javíthatatlan! FLORENCE: Igaz is! Uj fürdőruhát varrtam magamnako Azzal voltam elfoglalva egész nap. MARY: ,jpp a legjobbkor! Holnapra kirándulást tervezünk a folyóhoz. Nem tartanál velünk?