Jó voltál, Bobby?; Q 5867

•3Z. MONO: Sokra megyek vele. SUSAN о: Dolgom van, Hong. Ha élünk, még lesz időnk beszélni erről. ü.ONG: sértődötten tiszteleg: így is Jó! E 1. Susanne a tekintetével érdeklődik. GI: Kislányom, szólok a doktornak, is a parancsnoknak. Megyek. SUSANN.: О, nagyapó! Előrefut, mintha (Si apó és Bud közét egyszerre akarná meg­fő g n i. G i elmegy. Susanne az üres agyra veti magát, öleli, nevet: Drága nagyapó' szreveszi Bud zavarát: Hát o­lyan nehéz volt? Te nem örülsz? BUD: Dehogynem, Susanne, ha téged örülni látlak. SUSANNE: Dehát annak, hogy szabad leszel! BUD: Szabad? Ki mondta? Huong Tu Trang és Nguyen Van Nhon lép be. Bud magára huzza a takarót. TRANG: Keljen csak fel nyugodtan, barátom! Vége a komédiának. NHON: Ami azt illeti, doktor, egy kissé el Is húzódott. TRANG: В u d-h о z: Itt a kartonja, ár régen rá kellett volna vezet­nem, hogy gyógyult. Egyszer elő is vettem, do a maga őrangyala meglátta. Elsápadt, mint egy halott. Nem tudtam megtenni. NHON: Ezért a szabálytalanságért én is ártom a hátam. BUD: ,ost mi fog történni velem? TRANG: Először is egy aláírást fog adni, vagyis hivatalosan kéri a felvételét a Felszabadítást Front hadseregébe, mint önkén­tes. Azt hiszem, ez a legritkább esetek egyike. \ NHON: Tulajdonképpen nem is a legritkább. Kivételes eset. Amerikai fegy­verek már tettek jószolgálatot nekünk, ha megszereztük őket, de amerikai katonák még nem. BUD Susanne-ra néz,aztán aláirja: Köszönöm, doktor, nagyon köszönöm. TRANG: Ne nekem köszönje. NHON: És nekem se... ost pedig fog kapni egy ruhát, "em a legfino­mabb anyag, de legalább nem csikós. Ez azonban en tévessze meg. Ezt a... körülnéz ...szobát nem szabad elhagynia addig, mig Gi apó, aki személyes befolyását is latba veti, vissza nem tér a département parancsnokságától a Jóváhagyással. Kezet n у u J t. Reméljük a legjobbakat. TRANG: Jó kezekben van az ügy. Gi apóra sokan hallgatnak. E 1. SUSANNE: Bizhatsz benne, Bud, mert mär ö is akarja. BUD: я

Next

/
Oldalképek
Tartalom