Úrfelmutatás; Q 5866

43 TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: TAMÁS: KIRÁLY: ^MÁS: CSÖPPI: KIRÁLY: alázatosaága.Meglát egy könyvet az asztalon,belelapoz és elhúzza a száját/ Te ilyesmiket olvasol? Ml kifogása van ellene? Istentelen mecsek ezt /szinte fenyegető nyugalommal/ Nézze,papa! Isten - ugy tu dem - azt is megparanc selta, hegy "ne lepj I". • .Maga csak ne kifogás el ja, hogy engem egyre inkább azok kezdenek érdekelni,akik isteni parancs nélkül,tisztán meggyőződésüket követbe nem lepnek! /kihúzza magát/ Te telvajnak nevezel engem? Egy ilyen kis botlás miatt? Ha olyan kicsi,miért fél a következményeitől? /sértődött pózzal/ Legszívesebben az arcodba vágnám ezt a rongyos négyszáz forintot! Csak tessék! /meggondolja magát/ A gyerekre kell gondolnom... Persze,én nem számitok már annak! Csak addig voltam az, mig meg nem pumpolt?...Első ás utolsó esetben sikerült engem igy megvágnia! M» kor ugy nyuljen idegen pénzhez, hogy rám ne számítson! /képmutatóan/ Az istentelenek társasága veszélybe sodorja a lelked! Csak no törődjék az án lelkemmel! A nyomor,a megszorultság a földi birák előtt is mentőkörülmény ! Védőbeszédet tart? Ne fáradjonl Én nem szeretnék a birája lenni,mert a lopásra nem találnék mentséget! A maguk szentjei sem voltak tolvajok,és osak ezt az egyet becsülöm bennük! Ne káromkodj! És az isten? Én az emberekben kezdek lassankint hinni...Igen ventatet* tan oszlik el a köd,amellyel a papa úgynevezett nevelése árasztott körül...Ha egyszer kitisztul,talán találok magamnak uj hitet is... Akkor hiába is figyelmeztetlek arra az isteni parancsra, mely tiszteletre As hálára kötelez.../kopogtatnak/ Tessék! /belép/ Szia! /meglátja Királyt,és zavarbajön/ Becsánat! /egyszerre finom,udvarias emberré alakul át/ Kezét csó-