Kutyakomédia; Q 5865
— RIMES I/igyekszik leküzdeni «»varát»idegenkedése feloldódik,» székre mutat/Foglel Jon helyet. BOTLIK-/leül,rögtön jobban érzi magát/Az Egyetértés Tez.olnöke vagyok.Nemrégen irt rólunk a pesti irodalmi lap .Olvasta Riwea elvtárs?Csuda jódolgokat szedett öeeze az a riporter.Rőlaa külön irt.Olyasvalamit,hogy egy volt kulák beférkőzött a tagság szivébe.Abizony .Но kívánja beszámolok a Tsz.újjászervezéséről,terveimről... RIMES: Gyurika már tudja? BOTLIK-. No, taég ne« pletykáltam ki «я apaságomat .El vem, ezt e kényes témát közelítsük meg óvatosan.Körüljárni,körültapogatni...»int egy felderítő .Erről a tulajdonságomról hires vagyok.A hibákat ugy kiszimatolom mint kutya a...Bizony nagy nap volt amikor mennyei küldöttség kopogtatott házam ajtaján és igy szól*.Hyá Junkat romlásba dönti szél,vihar,nyavalya,emberi átok.Vezesd őket az igéret földjére,,.Most ott vannak,Jött о megválasztó gyűlés.Mondtam én.Emberek!Leszünk mi még milliomosok is...ugy magyar módra. Sóra,kenyérre meg egy összkomfortos vityillór» mindenesetre telük majd. RIMES: Igen,ol vastam.Ön valóban csodálatos szervező...Gr*tulálok. BOTLIK: Az alvezérem sem kutya...Busz évvel ezelőtt még szép testvéri gyülőleégben éltünk.A portám mellett építette fel a szegények hajlékát.Ma ez a szegény ember bizalmas tanácsadóm én barátom,ebben a nagy sorsközösságben.Olyan szép lánya,jövedelme van,hogy szívesen beháaasitanám hozzá a fiamat...Ha nem lenne az a kis házmesterlány..,/megnyugtotólag felemeli kezét/Legyen nyugodt Hímes elvtárs,» lány valóban nagyon csinos,annak ellenére,hogy otthon nem fürdőkádban lubickolt hanem csak egy nagy lavórban. Egyáltalán nem parasztos külsejü,ne» beszél tájszólással,kollégiumben tanul és semmi remény arra,hogy valaha is visszatérjen éltető szülőföldjére. Es nincs igaza?Csak följ ebb,mindig csak följ ebb...különben nincs értelme az egésznek...Egy fabatkát sem ér az él et.lg* «ом van? RIMEBs Ugy gondolja most a kesében vagyok? BOTLIKs 8só sincs róla.Nem vagyok én ellenség.Szeretnék békejobbot nyújtani ha ugyan elfogadja egy ilyen mégsem egészen idevaló fickó ajánlatát.Lehetnénk mi a megbékélés lánglelkü apostolai is. Rimes feláll,idegesen járkál,Botlik aggódva nézi.Telnek a másodpercek, ö ie feláll n olyan mozdulatot tesz mint aki hajlandó távozni is ha a másik ugy akarja .Rimes megáll»töprengve mered maga elé,majd könnyed,vidám léptekkel,mintha tuljutott volna élete súlyos válságán Botlikhoz eiet,kinyujtja kesét.Botlik rámered a felkínált kézre,hosszan nézi,azután meglendíti karját s belecsap Rimes kezébe.Erősen megszorítja. Я1МЕ9í Nem is bánom,hogy igy történt.Bőt,örülök...köszönöm a látogatás BOTLIK: Azért nem vagyok én földreeaállt angyal.Én igazán neat akarom, hogy Rimes elvtárs leereszkedjen hozzám,elvégre én csupán... RIMES t/felcsat tan/Mit képzel rólam.Üljön le! Mindketten leülnek,Rita«« kényelmetlenül fészkelődik .Érzi a fizikai távolságot kettejük között. Utb&n van az iróaszt&l.Tul hivatalosnak találja az érintkezést e bútordarabon keresztül.Feláll.Barátságos mosolyai s kézmozdulattal invitálja Botlikot a szoba sarkába,/» ssinpad másik végén van/ Itt egy kerek asztalka két székkel csábit a közvetlenebb»meghittebb beszélgetésre .Leülnek, rögtön jobban érzik magukat .Rimes felnyitja egy doboz tetejét. RIMES; Cigaretta? BOTLIK: Kösz önöm.Rágyuj tané к de ne® élek vele. RIMES: Egy kis édesség... BOTLIK:Igazán nem szükséges megkülönböztetett előzékenységgel bánni velem.; n csak egy nagyon kicsi személyiség vagyok. RIMER: Ne szerénykedjen./közelebb hajol» Botlikhoz/Járt már a fővárosban? BOTLIK: Még sohasem.Tizennyolc évvel ezelőtt szerettsm volna jönni,üe
