Bízd rám magad!; Q 5864

- 27 Negyvenes. Ne sirj, majd csak lesz valahogy. IfcSg egyet kérek tőled Maradj itt délutánig, mert mit mondok a vendégeknek. Megteszed? Sára. Hiszen barátok vagyunk. Negyvenes, /megcsókolja Sára kezét/ Angyal vagy. Sára /feláll, folytatja a ruhák hajtogatását/ Ne félj, nem fognak észrevenni semmit. Majd átviszem a csomagot a másik szobába. Ugye a tévét elvihetem magammal? Negyvenes. Mi marad nekem? Sára. Te úgysem nézed. Hadd vigyem el. Negyvenes. Ha olyan nagyon akarod, vidd. Majd nézem a falat. Sára. Éb még valamit szeretnék kérni tőled, de csak akkor add nekem, ha igazán szívesen adod. Negyvenes. Mit? Sára. Azt az antik szekrénykét, innen a másik szobából. Ugy szeretem. Mindég azon irtam a leveleimet. És emlék tőled. Negyvenes. Hány emléket akarsz még? Sára. Még csak a táskarádiót, mást igazán semmit. A magáit itt hagyom neked. " Negyvenes. Kedves tőleu. Jöttél egy neszesszerrel és hazamész egy teherautóval. Sára. Jó, hogy mondod. Neszesszer! Én is hagyok neked itt valamit emlékbe. Nézd ezt az uti felszerelést, /kivesz a szekrényből egy kis táskát/ Tedd el és ha előveszed, mindég jussak az eszedbe. Negyvenes. Ritkán utazom. Sára. Az egyik magnótekercsen az én hangom van. ígérd meg, hogy nem dobod ki. Negyvenes. Mit csináljak vele? Sára Tedd fel esténként. Azt akaróim, hogy minden este rámgondolj. ' .' ' É