Gyilkosok; Q 5863

EMESE : Hi bármikor szükséged lesz rám... mint barát... mint testvér... szivesen segitek. Ne haragudj rám azért, ami történt és ahoiyan történt... Mindketten eléggé rapszódikusak vagyunk. A házasság felszinre hozott volna olyan dolgokat, amelyek kibírhatatlanná tették volna az együttlétet. A szeretetet gyűlölet váltotta volnafel. És most, ezekben az években nagyonnagyon szükséges, hogy az emberek ugy válasszák meg egymással való kapcsolatukat, hogy a legteljesebb szeretetben, a legteljesebb békében élhessenek. Az ember tudjon szeretni is, gyűlölni is. Csak nagyon éles határt kell vonni a kettő között. Als is meghatárázza egy ember erkölcsi nagyságát, hogy mit tud igazán szeretni és mit tud igazán gyűlölni. Tetteinkért felelősséggel tartozunk nemcsak önmagunknak, hanem másoknak is. Ne az erőszakkal igyekezzünk céljainkat elérni... ZOLTÁN : Jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy olyan embert ismerhettem meg, mint te... hogy olyan embert szerethettem, mint te •.. Köszönet neked... és mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Köszönet szüleidnek, tanáraidnak és ismeretlenül is, mindazoknak az iróknak-müvészeknek, akik hozzájárultak emberi nagyságod kialagitásához... Köszönet azoknak az államférfiaknak, akik lehetővé tették, hogy békében élhetünk és szerethetünk... - csend EMESE s Csodállak, Zoltán, és sajnálom, hogy eldobtad magadtól a tudás, a tanulás lehetőségét... Zoltán már nmm tud válaszolni, mert izgatottan belép Edit, Az ajtónyitásra mindketten felfigyelnek, "oltán feláll, néhány lé pést tesz menyasszonya felé. "OLTÁN í /csodálkozva/ Hát te? EDIT г Muszáj volt eljönnöm... Nem tudtam kivárni a műszak kezdetét... Beszélnem kell veid, EMESE : /felkel/ Én talán mennék is... ZOLTÁN : /Emese vállára teszi kezét/ Maradj csak. Ha már hárman vagyunk, mint a mitológiai párkák, ismerkedjetek meg! /Editre mutat/ Ő az... a menyasszonyom... A két nő kezet nyújt egymásnak. EMESE í Várnai Emese... EDIT i Edit... Zoltán már sokat mesélt magáról...