Gyilkosok; Q 5863

HARMADIK KÉP nzi*: margitszigeti parkrészlet paddal, őszi este. Zeitén és Edit egymást átkarolva ülnek. Közvetlenül az eljegyzésük után va gyünk. •k-dit: Zoltánnal egyidős, átlagos szépségű dolgozó nő. Műveltsége a nyolc általánost végzett emberének felel meg. Magatartásában, beszédében a Zoltán tudása iránti tisztelet a domináns. "OLTÁN : /nem néz Editre, tekintete a hulló falevelekre réved/ Köszönöm ezt a napot... /megborzong/ Tudod, mi van ma? Halottak Napja... EDIT ! És mi most kezdünk uj életet. Csodállak és boldog vagyok, hogy a menyasszonyod lehet tek... ZOLTÁN : De másnak a felesége

1 EDIT s De a te gyermeked él bennem...már három hónapja...Neked fogom megszülni. Anya vagyok, érted?! Beszélhetnek nost már a gyárban; nem kell szégyenkeznünk nem kell félnünk az uteán, hogy meglátnak. Eddig azt m mondták, a kurvád vagyok. Hát nem! Most legalább megmutattam, megmutattuk, hogy nem igy van. Ugye, nem?! Mondd, hogy nem! ZOLTÁN : S zép vagy. Szeretlek. Megtaláltalak. EDIT Í /Zoltán haját simogatja/ Milyen fiatal vagy, De • hajad már őszül... Olyan, mint egy zúzmarás fa... ZOLTÁN : Igen, ilyenkor, novemberben hamar megőszülnek az éjszakák. .. EDIT s /ijedten/ Zoltán! Hol jár az eszed? Mire gondolsz? ZOLTÁN s Hogy hol? Nem is tudom... Egy Ady-vereon... /felkel a padról, falevelet morzsolva szaval/ ozállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Pölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászúnk nékünk: Egymás tollába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. / "dithez/ Tsmered? EDIT : Nem, nem ismerem, de végigfutott rajtam a hideg... Sokszor gondoltam már arra, hogy el fogsz hagyni... hogy kevés lesz az neked, amit én tudok adni. Majd jön egy másik nő, aki szebb is lesz nálam, meg okosabb is. Félek Zoltán, félek! A férjem is olyan szépen tudott beszélni. És mégis, ötvenhatban egy МЦв 1, mire hazamentem a délutáni műszakból, csak egy levelet találtam helyette. lo -