Az igazi kiút; Q 5862

Ezek semmiségek,de sok kicsi sokra megy,és sok apróság hatalmas Űrré- -Лhat Klári /cseneson/j Megé r telek va.Kom annyira az er,tömmel,mint Inkább az (érzéseimmel fogom fel,mi bánt,de értem. Éva /u ,1 ra fel^11,és járkálni kezd /:Sokszor töprengtem rajta,hol itt a segítség? Aljassá nem akartam válni,

I.assan-lassan eljutottam a kompromisszum gondol áfához.Jó,hát legyen fiatalabb nálam a férjem, ig térjen el az eredeti oszmányképontéi,ha rendes,becsületes ember, ám legyen: elfogadom élettársamul.Módosítottam az igényeimet. Klári: És az elveidet?!... Éva: Azokat nem! Azokat soha! Az elvekkel képtelensé g megalkudni.

Шх "Élettárs" szerintem annyi,mint velem azonos elvokot valló szövetséges <»z élet esetleges nehézségei közepette. FI ári: Gábor megfelel az elveidnek? Éva: Azt hiszem - igen. Klári: Azt "hiszed"? Hát nem tudod biztosan? Éva: Uézd...é fiatalabb nálam.Az a pár év amivel »ála korábban születtem,a mi esetHnkben legalább egy évtizedet Jelont! Klári: TJgyan már! Éva: Hidd el,4gy igaztM&jpr Ki még ismertek a létbizonytalanságot,» félelmet,a borzalmat - de éppen belenőttünk a történelmi idők sfeír r*yé be,lelkesedé sébe, ajdozatké szsé фbe.Mi, ané 1 kfc-1,hogy kellően ét tudtuk volna érezni saját szerepénk fontosság'' t, tizenhatS ves * f ч korunkban már történelmet forrná} tunk.Lelkesedtünk,vé lemé nyt yáni'tottunk,az iskolapadból a társadalmi munkához futottunk,leckénket este végeztek el - mé g hozzá szorgalommal én becsületesen! - és BixtKxeksmténxválk miiifc4z vállaltuk a háború utáni évek megélhetési nehézségeit.Nekünk természetes volt az önzetlenség, mi lenéztük,ha éppen meg nem vetettek tzt a társunkat,aki saját kicsinyes érdekeire hivatkozva kivonta magát a tennivalókból.