Az igazi kiút; Q 5862
22 ember csak nem dughatja homokba a fejét az igazság elől.igaza volt Klárinak,itt határoznom kell,még pedig minél előbb.../Sóhajt,leül az asztal mellé,s egy percre tenyerébe takarja arcát./ De mikor olyan nehéz magamra maradni! Hibája pedig mindenkinek van./Lehet, hogy Gábor sohase volt olyan,mint amilyennek hittem?! A képzeletem,meg a magány rémétől való A lelem rábírt az öncsalásra... B^beszétem magamnak mindazt a jót,amit benne látni szerettem volna, s ami - egyre jobban érzem - nem is volt meg benne soha...Jött valaki,aki foglalkozni kezdett velem,s én ráruháztam mindent,amit az életben egy Arjbon kapni szerettem volna...Csillogó máz volt az csupán,s mikor olykor-olykor kilátszott alóla a valóság pottsága,magyarázkodtam önmagamnak,hltegettem önmagamat.•• 5. jelenet /Gábor,Janc3i bejönnek./ Jancsi /Évához lép/: Szabiid? Éva: Köszönöm,de elfáradtam kiesé .Pihenné к egy Alórát. Jancsi: Kérem! De koccint velem?! Éva /beleegyezően bólint/s Jancsi /likőrt hoz,ki tölti hármuknak, felemeli a poharát/: Egészségére bájos hölgy! /Éva csak szájához érinti poharát,Jancsi felhajtja az italt.Gábor Alig már ittasan,zseoredugott kézzel,konok arccal 6ц mögöttük./ Jancsi: Mi az Gábor, te nem iszol? /Nyúj tja a poharat./ Gábor /félrelöki a poharat,úgy hogy az ital kiloccsan/: Non! Már eleget, ittam ma éjszaka! Jancsi /elhűlve törölgeti kezét/: De kérlek... Gábor /haragosan/: Elegem volt ma mindenből! Jancsi: Rám haragszol?! Gábor /kissé enyhültebben Jancsi vállá r a vereget/: Nem,dehogy rád eimbore! Csak haragos kedvemben vagyok.Ne haragudj,és ne törődj velem...
