A kísértetek visszajárnak; Q 5860

- 6 Mária: Nekem? Balogh: /Törökhöz/ Lakott itt egy kis kolléganő, de б férjhez ment, nagyon kedves kis lányka volt... Török: Nem akarok a terhükre lenni, asszonyom... Balogh: Van valami ágyneműd, Torok elvtárs? Török: Ágyneműm? Balogh: Hát hogyan lenne!... Nem tudo:., hogy mi... Tudunk valamit nélkülözni, Marikám? Semmije sincs ennek a férfiúnak, rá van Írva a homlokára. Az az igazság, Török elvtárs, hogy van négy jóétvágyu gyermekem... Török: Minden tiszteletem az öné, asszonyom. Balogh: Nananana! Én is vagyok valaki... Mária: Köszönöm. Balogh: Be még milyen jóétvágyuak! És ég rajtuk a ruha... Be majd egyszer felnőnek és én kiülök a kertbe és csak pipálni fogok. Ügye, Marikám? És be fogjuk pótolni az össze külföldi utazásokat, műiket addig elmulasztunk. Török: A lennyit én rólad ez alatt a három nap alatt hallottam, alig hi/ szem, hogy irre valamiko is sor kerül. Balogh: Árulkodtak is rám, ugye? Török: Igen nagy tisztelettel beszéltek rólad... Mint a város büszkeségéről... . 1 Balogh: Bivat... Az első az legyen, hogy amit rólam hallasz, különösen ha felső fokú jelzőket hauználna.k személyemet illetően, fogadd kellő kritikával... Talán néznéd meg azt a szobát, kedves Töiü к elvtárs.