A kísértetek visszajárnak; Q 5860
47 A'ária/ aztán mond meg nekem, de ne kertelj, Mért szántad nekem ezt a sorsot, Péter? Megmondhatod nekem. Mert kulák-lány vagyok? Nekem mindent megmondhatsz, mindent a világon. Mért akarsz belőlem ringyót csinálni, rét er? Mivel szolgáltam ón erre rá? л Mivel, hogy ennyire megalázz engem? Török: Hagy abba! Mária: Nem. Péter, én emelt fejjel akatok az emberek között járni. Tőlem el lehet vermi mindent: apámat, anyámat, testvéreimet... mindent, de a becsületemet nem. Azt nem engedem! Ne haragudj rám Péter, ezt te sem kívánhatod tőlem... Isten veled... Többet nem kereslek. Nagyon rossz lesz nélküled, nagyon-nagyon rossz lesz, de soha többet nem kereslek... Török: Szóval elmész... Mária: Kisérj ki,Pét er... Török: Az utolsó lehetőséged volt. Mária: /megnézi az órát Péter karján/ Későre jár... Török: /megfogja a kezét/ Nem mondhatok el mindent. Mária: Mennem kell... /Elhúzza a kezét/ Köszönöm, hogy jó is voltál hozzám... Isten veled, Péter... /megfogja akilincsöt/ Török: /kiált/A testvéredről van szó! Mária: /ijedten/ Mi van andrással? És Gábrissal Mi történt? Török: És az apádról! Mária: Mi törtónt apával? Csörögni kezd a telefon. Török: /a telefonhoz lép/ Róluk van szó. Mária: Mi történt velük? Török: /Felveszi a kagylót/ Igen... A célban találkozunk... /leteszi/ Mária: Péter, könyörgök, mi történt velük? Török: Minden rajtad itiulik.
