A kísértetek visszajárnak; Q 5860

/Balogh/ hogy rit csukjam be előtte az ajtómat. És akkora szükségem van egy mozgékony, agilis kulturmunkásra, mint egy falat kenyérre. Hogy ebbe a nyárspolgári tespedésbe jöjjön végre egy kis szelle il frisseség. Te is nagyon jól tudod, hogy erre nekem múlhatatlanul szükségem van. A város érdeke is ezt kívánja, ária: Engem egyáltalán nem érdekel, hogy а város érdeke mit kiVcOi. Balogh: /döbbenten/ Hogy mondhatsz ilyent, Máriám? ^ Mária: Engem az érdekel, hogy ez én családomnak nyugalma legyen. Igen, * a családomnak: nekem, neked és a gyerekeknek. Balogh: Nem ismerek rád. Mária: Én olyan ideges' és olyan... olyan nyugtalan vagyok. Ne haragudj rám, de én.*. Balogh: Dehogy haragszom, csak*»« csak valami olyan furcsa lett nekem * most hiitelen. Mária: Mi... mi lett furcsa? Balogh: bokszor beszélgettünk már róla: a mi 'létünk csak akkor lehet tel9 • ' 1 jes, ha segíteni tudunk azokon, akik arra rászorulnak. Mindig erre gondolj, Máriám, sohase másra. Nekünk mindig gazdagnak kell lennünk, * hogy másoknak is jusson belőlünk. Mária: Hol van az előírva, hogy mi legyünk mindig gazdagok? Balogh: Mert a mi életünk nemcsak a mienk... Majd kimentelék, édes, Török elvtárs bizonnyára meg fogja érteni, ha ismeri az okokat, hogy miért voltál ennyire agresszív. Ne haragudj a szóért, nem megbántani akartalak vele, kissé valóban az voltál. Mária: Én ugy félek.., . . g: Balogh: Hála Istennek, nem hiányzik az a pénz és nem is kell annyira.