A kísértetek visszajárnak; Q 5860

- Id Mária: Keg? megfeledkeztem? Tényleg! Mit io mondtál, kedves? Ja, látod, azt is ж±ж£ж. elfelejtettem. » Török: Inden igényt kielégítően szép a szobájuk, asszonyom» Mária: Igen? Török: Nagyon szép. Mária: ürülök. Török: liálátáa в kertre, a gyümölcsfákra, az ablak alatt azok e gyönyörű rózsák... Hallom, a kedves édesapja в szemezte. Mária: Giccses. Török: Ellenkezőleg! Mária: Diccses! Török: Inkább csodálatos. És milyen szép a... Mária; /férjéhez/ Mit is mondtál, szivem? Balogh: A málnát felejtetted el, édesanya. Mária: Persze, persze... Ne haragudjanak... Orülök, hogy megnyerte a tetszését... Egy pillanat türelmet k^rek. /Kimegy/ Torok: A világért se fáradjon, asszonyom. Balogh: Na, látod, Török elvtárs, nem kell feladni a reményt. A problémák• nak megvan ez a sajátosságuk, hogy valamiképpen mindig megoldódnak. Mária egyé óként eg' bűbájos teremtés, no nein azért, mert a feleségen: majd úgyis me

0 fogod ismerni, szót lehet vele érteni, esek tudni kell a nyelvén beszélni... ; lég sokat szenvedett szegényke, sok méltánytalanság történt az e

0ész családdal... Sok olyan sebet kelL begyógyítanunk, amit magunk ejtel-teünk tulbuzgóságunkban. Szerencsére, szépen heggednek a sebek, igaz, meg is teszünk mindent, hogy VtjUij mégy egyszer elő ne forduljanak hasonló embertelenségek.