Jaqueline Folichon; Q 5859

- 7 III./Reggel.Jagueline mezitláb surran ki a hálóból .kezeiben,harisnyái j: és cipői.Megáll és visszanéz./Ugy alszik mint a te}! André is igy szokott aludni,-balkarjávai a feje alatt.mint egy nagy,csacsi,gyerek.Biztosan,az én gyerekein is igy fog aludni.Az is Courtain! Aniéé gyereke. Ha,de -hazugságra feil/u lemezjátszóhoz megy és felteszi fsitzxzt a már hallutt .fülbemászó melódiát./ Erre talán,- Pierke felébred ,-és kezdődhet a játék! Pi/A hálóból kihallatszik nyöszörgése./Jaj a fejealifii,de fá$ ! Jaj, jaj , jaj! Anne ! Anne! /Megjelenik a háló ajtajában.Görnyedten,lötyögő pyjamában,papucsban,szemüveggel,ugy,hogy egy kimondott,öregember benyomását kelti.Hyoma sincs már,az éjjel még frfckkban tündöklő,fiatalos külsejü világfinak.-Megdöbben .szinte megtántorodik mikor meglátja a teiraészetesen előtte öltözködő Jaquelinet, Tisszanéz a hálóba,vájjon igaz e.amit itt lát most magakörül?t/ Jaqueline ! Ez igaz t??Én magával »illetve veled aludtam,!! ííHem mentél haza,-hát itt maradtál. Mindketten egy kicsit spiccossek voltunk,-most már ugy sem lehet rajta segiteni Pierkel Csókolj meg inkább1/ gyre biztonságosabb/ Tagy ezekután is szólítsalak még márki űrnek,!??? P:Mik után???5>?! ! I J:/Rosszalóan/Pierke! Pierke !Ke tetesd magad!!Szóval Te semmire sem emlékszel ami éjszaka történt közöttünk?!!! PíEsküszöm drága Jaquelinekám ,-seramire.JtOh! Te édes »szemérmes »kicsi csacsim!Hiába,Te egy tetőtől -talpig úriember vagy.Hem akarsz emlékezni erre a csodálatos éjszakára.Értem kis csacsim!!! PíCsaceim?? /Leülni készül,-de szinte beleesik a karosszékbe./ J»/Pierrehez megy,é3 az ölébe ül.-Átöleli a nyakát,-mutatóujjával pedié orrát nyomogatja.

Pierre összetörten türi,-a neki egyáltalán nem tetsző becézést./ Milyen mohó voltál,Le -drága.Tüzesebben csókolsz és ölelsz mint André!I Pl/Csodálkozva ./kohó voltam?!Szóval én ,-Teled ,hogy ugy mondjam.... Hihetetlen! Most,már kezdek bossz&nkodni.hogy nem emlékszem semmire. J:/üzemét behunyva,elragadtatással./Én mindenre emlékszem, -j letemben nem volt még egy ilyen gyönyörű éjszakám! P« He mond?!És én nem emlékszem,semmire.- Arra még emlékszem,hogy sok konyakot és pertut it

tunk,-de,hogy utárma mi történt,ha agyonütnének sem tudom! j * Már, hogy nem emlékszel Pierkelfiagy kár! Aranyos voltál! Édes! ellenállhatatlan! Igazi lovag! a ugyan először tiltakoztam ,-mondtam,hogy André,-Te esik legyintettél,-s ugy udvaroltál oly hevesen,hogy ellenállásomat/' szinte,elsöpörted.